Európa mennyire európai?

29zofp

Természetesen nincs vége a menekült problémának, sőt, csak most kezdődik igazán. Nem azért nincs vége, mert jönne a tél, és emiatt talán kevesebben kelnek majd útra, a valódi probléma ma már sajnos nem is ez. A szíriai, afganisztáni, és úgy általában a közel-keleti (nem, nem a Baross térre gondolok) állapotoknál sokkal súlyosabb problémák vannak Európában, és azon belül Magyarországon is.

Ma már jól látszik, hogy Európa és Magyarország egész egyszerűen nem tud mit kezdeni a problémával, képtelen azt kezelni bármilyen szinten is. Az ugyanis, hogy kiplakátolom az országot az egyébként teljesen semmitmondó üzenetekkel, vagy x a tizenharmadikon sajtótájékoztatót hívok össze, hogy elmondjam mekkora is a veszély, még nem a probléma kezelése. Valójában tetszik vagy nem, de menekültügyben Magyarország nagyon csúnyán megbukott. A nyár folyamán Budapest központjában menekültek ezrei verhettek tanyát, megkeserítve az itt élők mindennapjait. Ez pedig hatalmas kudarc nem csak a kormány, de minden politikai szereplő számára is. A Fidesz nyugodtan tetszeleghet a megmentő szerepében, mert nem volt egy olyan politikai erő ma Magyarországon, aki felhívta volna rá a figyelmet, mekkora szemfényvesztés, ami a témakörben az elmúlt hónapokban zajlott. Nem csak Budapesten, hanem az ország különböző részein is, ahol menekülttáborokat létesítettek, és nem csak a kormány bukott meg, de az úgynevezett „nemzeti oldal” is. A sokszor joggal lesajnált Németországban szinte hetente rendeznek több tízezres megmozdulásokat menekült ügyben – nálunk egyetlen erőteljesebb demonstrációra futotta, hogy annak végeztével aztán mindenki rohanjon vissza a Balaton partjára, már ha vette a fáradtságot egyáltalán, hogy onnan eljöjjön. Egy-két üdítő kivételtől eltekintve hiányzott a szervezettség, a kreativitás és a tettrekészség. A Magyarországot sújtó migráns áradat tehát a gyakorlatban is rámutatott arra, hogy amit néhány éve még nemzeti oldalnak ismertünk, az mára teljesen szétesett, szinte megsemmisült – eközben százezrek sétáltak, vonatoztak át Magyarországon, hogy elárasszák Európát.

Az egyetlen épkézlábnak és valamelyest hatásosnak tűnő ötlet a kerítésépítés, de azért lássuk be, ez is csak ideig-óráig jelenthet megoldást. Az pedig már régen rossz, hogy egyáltalán szükség van rá. Miközben pedig az ország és a kontinens vezetői azon elmélkednek, hova osszák el a már itt lévő százezreket, milliókat, a bevándorlók köszönik szépen, élik saját életüket, és a szemünk előtt válnak „európaivá”. Ezeknek az embereknek és leszármazottaiknak a jelentős része ugyanis már nem fogja elhagyni Európa, és ezen belül az Európai Unió területét, ez egészen biztos. Ugyanakkor egy fontos veszélyre fel kell hívni a figyelmet. Ezek a bevándorlók európai értékekre vágynak, már ami a megélhetést jelenti, azonban a saját értékrendjüket akarják élni, kulturális vonatkozásban. Ez utóbbi jelentheti az igazi szögeket Európa koporsójában. Fontos rögzíteni, hogy itt nem az igen népszerű iszlám ellenességet szeretnénk fokozni, mert a vallást, a vallási megközelítést képbe hozni ebben a témában legalább olyan ostobaság, mint kiplakátolni Magyarországot olyan feliratokkal, amiknek maguktól értetődőeknek kellene lenniük minden normálisan gondolkodó embernek. A probléma ugyanis nem az iszlámmal van, hanem Európával, a vallás nélküli Európával. Érdemes lehet azon is elgondolkodni, valóban iszlám, és nem inkább vallás ellenességről van-e szó nagyon sok esetben, amikor ilyen alapon érkezik támadás? Persze ez már egy másik írás témája is lehetne.

Természetesen léteznek, vagy legalábbis léteztek volna megfelelő és hatékony kezelési módszerek, ám a II. világháború utáni Európa vezető szellemiségei, a liberalizmus és a szocializmus egész egyszerűen kiirtotta a kontinens immunrendszerét, és mára azt látjuk, hogy ami megmaradt belőle, azt saját maga ellen fordította. Európa halálos beteg, és most egy külső kórokozó a végső csapást is jelentheti annak a kultúrkörnek, amely az utóbbi évtizedekben szisztematikusan számolta fel saját keresztény-római gyökereit, amelyre még mindig annyira szeret hivatkozni önmeghatározásakor. Kiirtotta, felszámolta az egyetlen fegyvert, amellyel valóban sikerrel vehette volna fel a harcot a modern kori hódítókkal szemben, ahogy tette azt évszázadokon át – amikor Magyarország még valódi védőbástya tudott lenni.

(Lipták Tamás, Fővárosi HVIM – vezető)