“A tömegeket felébreszteni lehetetlen. De nincs is rá szükség. A nagy győzelmeket mindig a kevesek aratták. Akik hittek, mertek és tettek. Akik Európa utolsó reménye!”

Azt nem mondom, hogy annyira meglepett volna, ami Nizzában történt, vagy értetlenül állnék előtte. Ahogy a gondolatok sem kavarognak a fejemben. Nagyon is rendezett gondolatok és kérdések merülnek fel, ahogy nézem az újabb támadásról szóló híreket, kommentárokat. Miért nem a labdarúgó Európa Bajnokság alatt? Miért mindig Franciaországban? Mi a valódi cél ezzel? Egyáltalán, mi történik?

Tulajdonképpen szimbolikus az, ami csütörtökön este Nizzában történt. Emberek tízezrei gyűltek össze, hogy a Bastille ostromára emlékezzenek. A nagynak nevezett francia forradalomra. Aminek az eredményét most magunk előtt láthatjuk, és nem csak a nizzai esetben. Azt ünnepelték, ami tulajdonképpen végül a vesztüket okozta. Nem tehettek róla. Ezek az emberek valóban áldozatok. Egy torz, korcs világ áldozatai. Amelyik végignézi, ahogy a fából készült hatalmas lóból kiáramlik az ellenség, majd amikor mind kint vannak, visszatolja, hogy aztán újra beengedhesse katonákkal megrakva. Mindezt az 1789-ben kivívott szabadság, testvériség, egyenlőség nevében. Ahogy az elmúlt kétszáz évben tették időről időre, helyszínről helyszínre. Háborút folytatnak minden ellen, ami szent. Megtámadták Istent. Megtámadták a Királyt. Megtámadták a kultúrát, megtámadták az oktatást, és most a matéria, az anyag, a megszilárdult forma következik. Aminek a színe fehér.

Az északi rassz ma már szinte csak Európában és Észak-Amerikában honos. Épp ezen a kontinensen zajlik egyre fokozódó háború ellene. A modern egyenlőség, a modern szabadság fellegvárában a feketék és a fehérek háborúja zajlik, hosszú évek óta. Mint Dél-Afrikában évtizedek óta. Eközben Észak-Afrika ösztönlényei árasztják el kontinensünket, gyalázzák meg asszonyainkat, lányainkat. Ne legyünk vakok, ne legyünk ostobák. A déli kontinens seregei ostromolják azt, ami az északi civilizációból még megmaradt. Démonok az angyalok ellen? Már nem. Nem vagyunk már angyalok, akik szembe szállhatnának a démoni hordákkal. Saját magunk téptük le szárnyainkat, amikor megtagadtuk Istent, és vele együtt mindazt, amivel megvédhetnénk azt, amit Európának hívunk. Saját magunk adtuk fel a védekezés lehetőségét, amikor a szellem helyett az anyag mindenhatóságát hirdettük. Imádkozz Párizsért, imádkozz Nizzáért, imádkozz bárkiért, aki éppen áldozat, annak az eszement őrültségnek az áldozata, ami a jóléti kényelmet, és így a tompaságot, fel nem ismert bódultságot okozza. Imádkozik már minden ateista! De kihez is? A falóhoz, amit közben éppen visszatolnak? Pray for refugees welcome.

Háború zajlik. Faji háború az élettérért, ha tetszik ez leírva, kimondva, ha nem. Persze most Te, aki ezt olvasod, azt mondod, harcra készen állsz! Csak kapj szabadnapot főnöködtől, különben nem tudsz menni… Folyamatokat visszafordítani nem lehet. A tömegeket felébreszteni lehetetlen. De nincs is rá szükség. A nagy győzelmeket mindig a kevesek aratták. Akik hittek, mertek és tettek. Akik Európa utolsó reménye!

– Lipták Tamás, HVIM Fővárosi vezető –