Egy korábban, a Deres.tv blogkosarában megjelent írásunk újratöltve, hiszen aktualitásából mit sem veszített.

Bejegyzésünk témájának egy olyan jelenséget választottunk, ami mindig is jelen volt, nem csupán a hazafias tábor berkein belül, de társadalmi szinten is. Ez nem más, mint a “Budapest – vidék” ellentét, melynek most egy aktualizált változata a konkrét téma. Előre kell bocsássuk, hogy lecsupaszítva is teljesen értelmetlen, és primitív a viccelődés kategórián túl, minden ilyen, és ehhez hasonló törésvonal, vizsgált formájában pedig egyenesen káros.

Hogy nevesítsük is a konkrét problémát, vágjunk a közepébe. Ahogy egész mozgalmunk, úgy a fővárosi tagszervezet is kiemelten foglalkozik az illegális bevándorlás okozta bajokkal. Mi Budapesten alkalmazunk néhány jelmondat szerű szlogent, melyek az alábbiak szerint hangzanak: “Budapest a miénk, és meg fogjuk védeni.”, illetve: “Védjük meg együtt Budapestet!”. Álláspontunk szerint fővárosi lokálpatriótákként ez kutya kötelességünk, azonban vannak, akik ezt vagy félreértésből, vagy rosszindulatból, de kiforgatják, és azt szeretnék a szánkba adni, hogy mi nem akarjuk megvédeni az ország összes többi szegletét is, csak Budapestet.

(Az egyik kifogásolt propaganda képünk.)

Szeretnénk egy rendkívül egyszerű példán keresztül fényt gyújtani a sötétségben: Ha valaki ki szeretné takarítani az egész házát, akkor nem az egész házat kezdi el felmosni, hanem választ magának egy munkaterületet, ahonnan valamilyen rendszer szerint halad előre. Ha ez a személy esetleg nincs egyedül, akkor akár helyiségek szerinti beosztást is lehet készíteni. Ebben a szerencsés helyzetben mi a logikus beosztás? Természetesen az, hogy mindenki kitakarítja a saját szobáját, majd megegyezés szerint folytatódik a munka, a közösen használt lakterekben. Az, hogy mindenki a saját szobáját takarítja ki, nem jelenti azt, hogy X-et nem érdekli Y szobája, reméljük ez mindenki számára érthető. Természetesen, ha a történet bármelyik szereplője segítségre szorul a saját lakrészét illetőleg, akkor segítséget kér, és ideális esetben kap a többiektől.

Fordítsuk le a példát: Nekünk, budapesti hazafiaknak az elsődleges feladatunk Budapesten szervezkedni. A debreceniek elsődleges feladata Debrecenben szervezkedni, és így tovább. Természetesen, ha az arra érdemes személyek, vagy szervezetek segítséget kérnek tőlünk, akkor lehetőségeinkhez mérten segítünk, és ennek viszonzását is elvárjuk.

Ahogy azt a múltban is megfogalmaztuk, arra van szükség, hogy a különböző településeken olyan hazafias csoportok alakuljanak, melyek fel tudják venni a harcot bármilyen külső, vagy belső ellenséggel szemben, de az is nagyon fontos, hogy képesnek kell lenniük építkezni is. Az, hogy mi hosszú évek alatt, rengeteg befektetett munkával ezt megteremtettük, ne primitív módon megfogalmazott kritika tárgya legyen, hanem inkább követendő példa.

Reméljük a csípős fogalmazással senkit nem sértettünk vérig. Erre elsődlegesen azért volt szükség, mert mind tartalmilag, mind stílusukat tekintve olyan üzeneteket kapunk a legkülönfélébb felületeken, amik indokolttá teszik a szóban forgó műfaji elemek alkalmazását.

Végezetül pedig álljon itt megszokott jelmondatunk, reméljük most már mindenki számára érthetően: “Budapest a miénk, és meg fogjuk védeni!”

Fővárosi HVIM