Valódi és ál-tekintélyek

hierarchia

A modern világ egyik legnagyobb tragédiája, hogy a tömeg ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy egóját minden kontroll nélkül szabadon engedve, egy félreértelmezett lázadás keretében viseljen hadat a tekintélytisztelet ellen, akkor, ha az valós alapokon nyugodna, de mindemellett tiszteljen olyan ál-tekintélyeket, melyek jobb korokban ki sem alakulhattak volna. Ezzel a jelenséggel kapcsolatban írta le gondolatait fővárosi tagunk.

A valódi tekintélyt elismerni, a hamis tekintély ellen lázadni kötelessége egy férfinak. Aki nem képes az önjelölt uraskodással szemben fellépni az ne nevezze magát férfinak, aki pedig férfi, az járjon elől pozitív példával, és legyen alázatos a feladatokat nálánál jobban ellátni képessel szemben.

Roma--34442

Miért akarna bárki is tagja lenni egy olyan szánalmas közegnek, ahol az embert az alapján mérik, mennyire képes megalázni saját magát, hogy egy alantas közeg tagjává süllyedjen? Netán fél, hogy kirekesztik, mert tartja magát elveihez? Aki meghajol a hamisság előtt megérdemli sorsát, de akiben megmarad a tartás az lesz igazán gazdag ember, nem pedig az, aki önmaga elárulása által tesz szert új “barátokra”.

1956_a_budapesti_Sztálin-szobor_elgurult_feje_fortepan_93004

Ezek az emberi lények többségében komikusnak vélik amit tesznek, a valódi tekintélyekről pedig annyi a fogalmuk, hogy “azok idejét múlt dolgok”, ez esetben következik a kérdés: Aki nem hisz a tekintélyben, továbbá feltételezhető, hogy nem hisz az ennek feltételül szolgáló kölcsönös tiszteletben sem, az emberi kapcsolatait ugyan mire alapozza?

– Nárai Balázs, fővárosi HVIM –