Idén immár hatodik alkalommal indultunk el Budapestről, hogy visszafoglaljuk Balassagyarmatot és környékét.

Végignézve a reggeli induláskor a buszra váró embereket, az jutott eszembe, hogy addig nincs vége a Trianonban elkövetett gyalázat elleni harcnak, amíg van, aki emlékezzen azokra a hősökre, akik megmentettek egy kis darabot a magyar földből az Anyaországnak!

A Budapest – Balassagyarmat távot megálló nélkül, rekord gyorsasággal tettük meg, aminek az lett az eredménye, hogy hamarabb értünk a gyarmati vasútállomásra, mint a szervezők. Ez egyébként nagyjából 80 centiméteren és a sofőr éberségén múlott, mivel a hatalmas ködben a kettesen egy német márkajelzésű autót vezető sofőr úgy gondolta, hogy nem jelentenek problémát a látási viszonyok okozta akadályok az előzésben, még akkor sem, ha egy nagybusz hajt vele szemben…

Elindult a túra, mintegy 150 fős létszámmal, és bár félő volt az előző napok enyhe időjárása miatt, hogy nagy sárban lesz részünk, szerencsére éppen annyira volt télies az idő, hogy jelentősen ez nem befolyásolta a terepet. Elöl a HVIM lobogójával vonultak a korabeli egyenruhába öltözött helyi hagyományőrzők, így vonulva át Cserháthalápon, miközben a HVIM Farkasok egysége katonadalokat és indulókat énekelt.

A következő településig műúton haladtunk, majd elkezdődött a valódi túra, erdős terepen. Itt már azért ragadt némi sár a bakancsokra, de még túl lehetett élni. A több kisebb pihenő mellett egy nagyobb megálló is a programban volt, itt forró tea és nápolyi várta a túrázókat, valamint mindenki kapott egy piros-fehér-zöld karszalagot Civitas Fortissima felirattal. Az utolsó hosszabb szakasz sajnos már bokáig saras terepen vezetett, de természetesen ez senki kedvét nem szeghette, hiszen tudtuk, majd 100 évvel ezelőtt nem jókedvű túrázók, hanem hazájukért akár meghalni is hajlandó magyar polgárok taposták ezt a tájat fegyverrel a kézben.

Négy óra körül értünk Balassagyarmatra, ahol a Városházán lévő emléktáblánál kórus várta a megfáradt túrázókat, akik a koszorúzás mellett Medvácz Lajos polgármester és Dobrocsi Lénárd, helyi önkormányzati képviselő, a túra megálmodója mondott beszédet. Medvácz örömét fejezte ki, hogy milyen sok ismerős arcot lát, akik évek óta visszatérnek, míg Dobrocsi a száz éves centenárium terveiből adott ízelítőt, és természetesen a börtönben sínylődő székely vármegyésekről sem feledkezett meg jelezve, hogy a trianoni gyalázat elleni harc a mai napig nem ért véget. A két szónok között Cservenák Mihály György mondta el saját versét, mely igen nagy sikert aratott.

 

A megemlékezés után forralt bor várt az emlékezőkre, illetve a Civitas Fortissima múzeum is kinyitott a kedvükért. Kora este volt, aki még beült valamely vendéglátóhelyre némi melegedésért és ennivalóért, a budapesti busz pedig elindult hazafelé fáradt, mégis büszke emberekkel a fedélzetén.

Jó érzés látni, hogy a balassagyarmati hősöket nemhogy nem temetik maga alá a történelem viharai, de emlékük egyre jobban beleég nemcsak a balassagyarmati , de országszerte egyre több ember szívébe!

– Fővárosi HVIM –