Az 1848/49-es események megítélése kapcsán számos vita kerekedett az elmúlt években, melyek sajnos rosszindulatú, bomlasztási szándéktól vezérelt egyének aknamunkájának következtében kikerültek köreinkből, így pedig az ellenséges sajtó csámcsoghatott azon, hogy “törésvonal” támadt köztünk. Mint azt a mellékelt szomorú ábra is bizonyítja, sokak (pro és kontra) nem vették a fáradságot arra, hogy megkíséreljék olyan szemszögből vizsgálni a kérdést, mely feloldja vagy legalábbis enyhíti az ellentétet. Több lehetséges irányvonal is van, melyek mentén egyezség születhet, és ezek közül egy a katonai erények elismerése, és az ezek előtt való tisztelgés. Dicsőség a Hősöknek, akik vállalták a hősi halált meggyőződésükért! Ha pedig mindenáron ellenséget akarunk keresni magunknak ebben a történetben, akkor vezérfonálként álljanak itt Knézich Károly honvéd vezérőrnagy utolsó szavai: “Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.” Ennek a gondolatmenetnek a szellemében helyeztük ma el az emlékezés koszorúit Gödöllőn és Maglódon.
Incze Béla
Pest megyei HVIM – vezető
Tiszteletadás és bajtársi kapcsolatok – Megemlékezés Gödöllőn
A gödöllői tagszervezet meghívására a Pest megyei vármegyések Gödöllőn, a városi megemlékezésen rótták le tiszteletüket az 1848/49-es hősök emléke előtt.
A rendezvény első felének a zord időre való tekintettel a Művészetek Háza adott otthont. A polgármesteri beszédet követően a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesülete és a Gödöllői Táncegyüttes mutatta be ünnepi műsorát, „A költő visszatér” címmel. A fiatal tehetségek műsora érdekes színfoltja volt a rendezvénynek, hiszen a zenével, énekkel és tánccal vegyített előadásuk fiatalos lendületet tükrözött, de ugyanakkor méltó módon tisztelgett történelmünk nagyjainak emléke előtt.
Az ünnepi műsort rövid megemlékezés és koszorúzás követte a Petőfi szobornál, ahol a gödöllői tagszervezetünk is elhelyezte az emlékezés virágait.
A koszorúzás végeztével egy rövid városnéző séta után látogatást tettünk a gödöllői Királyi Kastélyban található Horthy bunkerben.
A gödöllői kastélyt, mely 1867 óta a Szent Korona birtoka, a Kormányzó 1920-tól 1944-ig nyári rezidenciaként használta. A kastély alatt elhelyezkedő bunkert 1944 nyarán kezdték el építeni Horthy Miklós utasítására, aki saját és közvetlen környezete számára szánta a bombabiztos óvóhelyet.
A Királyi Kastélyban tett látogatásunkat egy rövid beszélgetéssel zártuk.
Sokaknak az országban a mai nap is csak egy, a többi „pláza nélküli hétvégi napból” nekünk viszont a tiszteletadáson kívül ez a nap is adott valamit az életünkhöz. Adott erőt és hitet melyet a múlt történelméből meríthetünk és adott egy újabb lehetőséget, amikor bajtársi kötelékünket egy közös program keretében még erősebbre fonhattuk. Hiszen a közös cél amely egyfelé fordítja tekintetünket megköveteli a feltétel nélküli erős bajtársi kötelék meglétét, és annak folyamatos ápolását.
– Gödöllői HVIM –
Kis ország, nagy akarat – Városi megemlékezés Maglódon
Ezt követően a helyi művészeti iskola kórusa fellépését tekintettük meg, néptánc együttesük pedig bemutatott egy verbunkost.
A megemlékezésen hallhattunk Petőfi és Krúdy verseket, novellákat. Utóbbi zárta az eseményt, mely szintén azt az üzenetet tartalmazta, hogy milyen bátrak voltak, akik helytálltak és nem futamodtak meg semmi elől. Milyen konok is a magyar, és a hazáért élni, halni kell!
A megemlékezés utolsó részeként elénekeltük közösen a Szózatot, majd a helyi szervezetekkel együtt mi is elhelyeztük koszorúnkat az emlékműnél.
– Maglódi HVIM –