Mozgalmunk Pest megyei tagszervezetei idén is megrendezték a sokak által már jól ismert Gyerekkarácsonyt. Az év utolsó rendezvénye nem másoknak, mint azoknak szól, akik azt a bizonyos zászlót fogják tovább vinni, így kiemelten fontosnak tartjuk, hogy az ünnepek előtt egy napon nekik mondjunk köszönetet és adjunk számukra felejthetetlen emlékeket.

December 16-án szép számmal gyűltünk össze annak ellenére, hogy a közösségi oldalak folytonos támadást mérnek különböző oldalainkra és eseményeinkre. Ez alól nem volt kivétel a Gyerekkarácsony a HVIM-mel névre keresztelt programunk sem, amit gyűlöletbeszéd (!), miatt töröltek és a hétvége előtt pár nappal kvázi a nulláról kezdtük eseményünket népszerűsíteni. Ezért is volt számunkra nagy öröm, hogy gyerek zsivaj törte meg a csendet.

10 óra után el is kezdtek szállingózni a kis,- és nagycsaládok. A sok ismerős arc között minden évben újabbak jelennek meg, és ezzel is bebizonyosodik, megéri mindent a semmiből felépíteni.

Mozgalmunk alelnöke, Incze Béla nyitotta meg a rendezvényt.

A vármegyés női-alakulat a szokásához híven ismételten kitett magáért, hogy a legifjabbak és a szülők se maradjanak étlen-szomjan.

Programunk nagy sikerű része a kézműveskedés sem maradhatott el. Hála az égnek, a csemeték nem fogták vissza magukat és gyönyörű díszeket készítettek, melyeket a nap végén díjaztunk is.

A Gyerekkarácsonyon is kapható volt a Sons of Hierarchy “LXIV” pólója, melynek megvásárlásával Mozgalmunkat támogatjátok.

Székesfehérvári tagjaink jóvoltából a látogatók megismerkedhettek a regölés ősi hagyományával is.

A nagyok után a kis főszereplők is megmutatták tehetségüket. Néhányan egy kis biztatás után elszavalták, elénekelték legkedvesebb karácsonyi dalukat, versüket, mindezeket tapsviharral díjazta a hallgatóság.

Rendezvényünk utolsó fellépői pedig vitték tovább az ünnepi hangulatot, Vári-Kovács Péternek, feleségének és Tumbász Mártonnak köszönhetően.

A délutánhoz, és a befejezéshez közeledve pedig nem maradt hátra más, talán a legjobban várt rész, az ajándékozás. Mindenki hatalmas mosollyal és annál nagyobb hévvel próbálta kideríteni, mit is rejthet a kis csomagja.

Miután a gyerekhad elhagyta az épületet és a “csata” nyomait eltakarítottuk mi is hazafelé vettük az irányt. Az úton pár csemeténél megpillantva a kis zacskót és hallgatva, hogyan számol be élményeiről bizonyosodik be, miért is éri meg az ünnepi hajtás alatt egy napot csak nekik, az ifjú ellenállásnak szentelni.

Jövőre ismét találkozunk!

További képek a rendezvényről:
 

– Pest megyei HVIM –