Székelyföldön dübörög a Vármegye – Szent László szobrot avattunk

1505833172595

Hiába minden támadás és rágalom: Székelyföldön is a nemzet immunrendszereként tör előre Mozgalmunk. Szent László szobrot avattunk, amikor mindenki azt hitte, hogy kivéreztettek bennünket.

 

Amikor megkezdődött az úgynevezett “székely terror ügy” számtalan helyről azt hallottuk vissza, hogy le kell mondanunk az erdélyi vármegyéről, mert ilyen nyomást nem fog kibírni a szervezet, de mi tudtuk, hogy a próbatételek azért vannak, hogy helytálljunk és megerősödve folytathassuk küzdelmünket. Mozgalmunk tagjai Kárpát-medence szerte megmozdultak, hogy minden segítséget megadjanak bajbajutott bajtársaiknak és annak ellenére, hogy a megpróbáltatások még nem értek véget, hiszen jogerős ítélet egyelőre nem született a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom bizonyított: Mi minden vészen át küzdünk tovább!

Ennek a küzdelemnek egy kiemelkedő állomása volt az elmúlt hétvége, melyet a székelyföldi Vargyas közelében töltöttünk, és vasárnap azzal koronáztunk meg, hogy erdővidéki tagszervezetünk szervezésében Szent Lászlónak, Mozgalmunk védőszentjének mellszobrát avattuk fel a helyi katolikus templom udvarán.


vidd tovább a zászlót hvim


Alább székely bajtársaink beszámolója olvasható, illetve képgaléria érhető el a hétvégéről:

Véget ért a Kárpát-medencei szervezeteink közt lezajló időszakonkénti találkozó, más néven összetartás.

Nagyszerű hétvégét tudhatunk magunk mögött, hiszen egy viszonylag zökkenőmentes rendezvényt bonyolítottunk le, amelyen évről-évre nagyobb számban jelennek meg csonka-honi testvéreink. Mindnyájunknak öröm volt újból találkozni a rég nem látott bajtársainkkal.

Az első napot, azaz pénteket leginkább a vendégeink üdvözlése, szállásuk átadása jellemezte.
1505832161281
Szombaton pedig kezdődtek a főbb programok, mint például túra a Vargyas-szorosban, és két barlang felkeresése, áttanulmányozása, név szerint a Lócsűr valamint az Orbán Balázs-barlang.
1505832265191 1505832312489 1505832401414  1505832598557

Visszatérésünket követően a szállásra kötetlen beszélgetések sora jellemezte.

 


Érdekel erdővidéki bajtársaink tevékenysége? Kövesd oldalukat a Facebookon!


 

Vasárnap értünk a hétvége csúcspontjához, hiszen a többi tagszervezettel közösen felavattuk Mozgalmunk védőszentjének, Szent László lovagkirályunk mellszobrát. Az avatást megelőzve részt vettünk a vargyasi katolikus templomban tartott szentmisén.
1505832670681 1505832707095

A szobor leleplezése és megáldása:
1505832747625 1505832787629 1505832904553
1505836367182

1505832830214
Rendezvényünkön felszólalt Szőcs Dénes, Vargyas község alpolgármestere, Incze Béla a HVIM alelnöke valamint Kolumbán Attila, a HVIM erdővidéki tagszervezetének tagja szavalta el Petőfi Sándor, Megint beszélünk, s csak beszélünk című versét.
1505832867753
1505832978190
1505832937791

A koszorúk elhelyezését követően a résztvevők közösen énekelték el a Székely, valamint a Magyar Himnuszt.
1505833058542 1505833022608

Rögtön ezután Barótra vezetett utunk, ahol a Székely Hadosztályra és a II. bécsi döntést követően 1940. szeptember 12-én történő baróti bevonulásra emlékeztünk, megkoszorúzva a Székely Hadosztály emlékplakettjét, és elénekelve itt is a Székely és Magyar Himnuszt.
1505833341040
1505833305998 1505834303260 1505833398573

A bevonulás körülményeit körülíró társunk beszédét hallgatva szívünk mélyén mindegyikünk arra gondolhatott, hogy milyen nagyszerű lenne, ha ismét bevonulna a Magyar Honvédség, és Erdély újra visszatérne Magyarországhoz.

A koszorúzás előtt elhangzott beszéd alább olvasható:

“Az 1940. augusztus 30-i, második bécsi döntés következtében a trianoni diktátum által Romániához csatolt Erdély területéből mintegy 43 000 négyzetkilométer 1,5 millió magyar lakossal került vissza Magyarországhoz, miközben a dél-erdélyi részekben félmillió magyar maradt. E terület Erdély északi részét (olyan jelentős városokkal, mint Nagyvárad, Nagybánya, Kolozsvár, Beszterce) és a Székelyföldet ölelte magába.

A magyar hadvezetés már szeptember első napjaiban felvázolta az észak-erdélyi bevonulás forgatókönyvét, amely szerint a légvonalban a majdnem 400 kilométer mély terület megszállását szeptember 13-ig be kell fejezni. Miután a rossz útviszonyok, a gyakori torlódás és az elmaradó utánpótlás miatt félő volt, hogy a magyar csapatok nem tudják a bevonulást a kellő időre végrehajtani, Székelyföld déli részének megszállására a Dálnoki Miklós Béla lovassági tábornok vezette gyorshadtestet küldték előre, melynek lovas és gépkocsizó dandárjai szeptember 12-én érték el megyénket. Erdővidékre Székely­udvarhelyről a Vargyas–Olasztelek–Barót–Nagybacon útvonalon érkeztek, onnan 13-án Mikó­újfaluba, majd az Olt völgyén végighaladva jutottak el Sepsiszentgyörgyre, ahonnan kisebb egységek a környező falvak megszállására indultak.

A honvédcsapatok egy másik része 12-én felszabadítva Csíkszeredát, másnap a Nyer­gestetőn áthaladva érkezett Kézdivásárhelyre, ahonnan Kovászna, Zágon, Maksa és az Ojtozi-szoros irányába vette útját.”

 

Végül búcsút vettünk bajtársainktól, remélve, hogy mihamarabb viszontlátjuk egymást!

Fel a Győzelemre!

-HVIM Erdővidék-

További képek a hétvégéről:
1505832192530
Ilyen tájban gyönyörködhettünk az odaúton.
1505832227656 1505832365399 1505832437372 1505832475246
1505832560244
1505832521944
1505832633999
Néhány kép a vadregényes Vargyas-szorosból.
1505833121212 1505833217476
Erdővidéki tagszervezetünk, akiknek köszönhetjük a hétvégét és a Szent László szobrot is.
1505833267057
Pillanatkép a megemlékezésről.
1505833445851 1505833491858
Rövid sétánk Baróton.
1505833532061
Hazaúton sem volt hiány a gyönyörű tájakban.
1505833569260 1505833606920 1505833644662 1505833679133 1505833715023 1505833750334 1505833788369
Rövid kolozsvári pihenőnk keretében megtekintettük a Fő teret.