Idén hatodik éve, hogy egy vármegyés számára augusztus 20. napja nem csak Szent István emlékezete előtti tisztelgésről szól, hanem a gyászról is.

Hat évvel ezelőtt egy tragikus autóbaleset során két bajtársunkat veszítettük el, akiknek fizikai hiányát mind a mai napig érezzük, de mindemellett azt is, hogy a mennyei seregeket erősítve támogatnak minket harcunkban.

A mi közösségünkben megszokott, hogy gyakran hivatkozunk, vagy emlékezünk olyan személyekre, akik már nincsenek köztünk, de alapvetően más ez, amikor olyan emberek sírjánál kell vigyázzban állni, akik nem is olyan régen még mellettünk álltak a sorban. Olyan személyek, akikkel együtt szívtuk a könnygázt 10 évvel ezelőtt Budapest utcáin, majd együtt koccintottunk az eredményeket látva, mikor diadalittasan, mikor pedig bánatosan.

Ahogy az elmúlt hat évben, úgy a jövőben is annak tudatában emeljük magasba éjszínű lobogónkat, hogy lélekben tudjuk, Ti vagytok azok, akik mellettünk állnak a sorban.

“Kónyi-Kiss Domonkos! – Vagyunk! – Simon Péter! – Vagyunk!”

– Incze Béla, HVIM Pest megye, vezető –