Az akarat, mint fegyver

IMG_20180425_001643

Lássuk be, az utóbbi hónapok finoman szólva sem kedveztek annak a fajta mozgalmi munkának, amelyet évek óta igyekszünk végezni. Szerencsére ez az időszak lezárult, ám a most következő igencsak meghatározó lesz, és nem csak a mi vonatkozásunkban.

A helyzet, ami előállt, nagyon sok új kérdést vet fel, melyeket hosszasan lehetne boncolgatni, de ettől itt most inkább eltekintek, mert nem is biztos, hogy ezek lennének a legfontosabbak, hiszen ezek főleg csak következmények. Sok esetben fájdalmas következmények, amelyek minket is döntések elé állítanak. Ezek meghozatalához azonban nem árt, talán egy kicsi hátrafelé nézni.

A HVIM 2001 óta létezik, egyértelműen motorja és zászlóshajója volt a néhai nemzeti radikalizmusnak. Én magam is lassan-lassan egy évtizede igyekszem aktívan kivenni a részem a munkából mindig azon a területen, ahol éppen arra szükség volt.

Számtalan rendezvényen voltam jelen akár résztvevőként, akár szervezőként. Néha már-már egyhangúnak és monotonnak tűnik az események láncolata. Egy rendezvény lemegy, fejben pedig már a következő akción töprengünk. Erőinkhez mérten igyekeztünk számtalan területen kipróbálni magunkat. Megemlékezések hős felmenőinkről, Trianon kérdésköre, mely az egész mozgalmat egyáltalán életre hívta 17 évvel ezelőtt, flashmobok különböző társadalmi jelenségek vagy politikai megnyilvánulások eszmék ellen, utazások az ország különböző szegleteibe, vagy az elszakított területekre, a megtett túra kilométerek, képviseltük Mozgalmunkat és a hazai radikálisokat (a néhai, mára saját magát felszalámizó nemzeti oldalt) Európa más országaiban egy-egy rendezvényen. Többször okoztunk igen kellemetlen perceket a hazai deviánsoknak, és élen jártunk az illegális bevándorlók elleni küzdelemben is. Mindeközben – és talán ez a legfontosabb – rengeteg belső rendezvényen igyekeztünk képezni magunkat, igyekeztünk olyan mentális és szellemi alapokat felépíteni, melyek elengedhetetlenek ahhoz a küzdelemhez, melyre jó néhányan az egész életünket feltettük. Rengeteg áldozatot hoztunk. Igaz, néha úgy, hogy azt nem biztos, hogy akarattal tettük, vagy egyáltalán szükséges lett volna. Család, párkapcsolat, barátok, munkahely, anyagiak… Egy áldozat lehet teljesen felesleges és elhibázott is. Sokan sokat tudnának közülünk erről mesélni. Tanulópénz ez is. Volt olyan, amikor hatalmas áldozat árán értünk el apró, szinte jelentéktelen dolgokat, máskor minimális erőfeszítéssel is nagy eredményt értünk el. Ez már csak ilyen.

Higgyétek el, ez nagyon nem egyszerű. A bennünk lévő lángnak folyamatosan égnie kell, bármekkora is legyen az ellenszél. Nem egy-két napig, nem egy-két hétig, hónapig, vagy évig. Örökké, és talán azon is túl. Azonban be kell vallanunk, néha elfogy a lendület, elfogy a kedv, elfogy a lelkesedés. De folytatnunk kell akkor is. Nem tehetünk másképp. Talán mind közül éppen ez a legnehezebb feladat, hiszen a jelenlegi társadalmi, politikai rendszer, az átlagember teremtette és meghatározta környezet finoman szólva sem kedvez a mi motivációnk fenntartásának. Ilyenkor gondolkodunk, töprengünk. Igyekszünk megoldani a bennünk felmerülő problémákat, feloldani a kialakuló belső feszültséget. Egy ehhez hasonló folyamat szülte az alábbi gondolatot is, mely során arra jutottam, hogy két kérdést kell feltennünk és megválaszolnunk magunknak: Meg lehet változtatni a világot? Egyértelmű, hogy nem. Szomorú, de ez van.
A másik kérdés, meg kell változtatnunk a világot? Egyértelmű, hogy igen! Ha ezt nem akarnánk, nem is lenne értelme folytatni.
A kulcs pedig ez: Az akarat.

cof
Tudnunk kell, hogy mit akarunk. Minden mást ebből lehet levezetni, és minden más bagatell ehhez képest. Azért kezdtünk el dolgozni, áldozatokat hozni, képezni magunkat, mert láttuk, éreztük, hogy a jelenlegi világ romlott és torz, mi pedig ezen változtatni akartunk, és változtatni akarunk. Ezt szolgálja minden megemlékezés hős eleinkről. Ezért foglalkozunk Trianon kérdéskörével. Ezért csinálunk flashmobokat különböző társadalmi jelenségek vagy politikai megnyilvánulások, eszmék ellen. Ezért utazunk az ország különböző szegleteibe vagy az elszakított területekre. Ez ad értelmet a megtett túra kilométereknek. Ezért képviseljük Mozgalmunkat és a hazai radikálisokat Európa más országaiban, és ezért küzdünk az illegális bevándorlás ellen.

Április 8. után nagyon sok tényező végleg megváltozott, vagy jelen pillanatban is formálódik. Olyan helyzet állt elő, amely sokakat próbára tesz. Olyan helyzet állt elő, amelyben elemi fontosságú lesz az eszmei és szellemi szilárdság. Olyan helyzet állt elő, melyben csak az maradhat majd talpon, aki tudja, mit akar és azért hajlandó a megfelelő módon a megfelelő áldozatokat hozni. A HVIM az állandóságot, a szilárdságot és az akaratot képviseli a Kárpát-medencében és Európa nacionalista szervezetei között. Ez pedig felelősség és lehetőség. Tisztában vagyunk vele.
Ahogy azzal is, hogy a világot nem lehet megváltoztatni, de csak annak lehet keresnivalója benne, aki meg akarja változtatni!

SAMSUNG CAMERA PICTURES
– Lipták Tamás, HVIM Pest megyei vezető –