Alkay Zsolt (Kalóz) bajtársunk előadásán jártunk, mely a magyar katonák II. világháborús helytállásáról, a Kitörésről, és a Budai-hegyekben található katonasírokról szólt.

Pest megyéből mintegy tíz tagunkkal képviseltettük magunkat Alkay Zsolt bajtársunk előadásán, mely annak ellenére, hogy a fél világ az 1944-’45-ös budapesti városharcokkal van mostanában elfoglalva hiánypótló volt.

Hiánypótló, mert olyan szemléletmód szerint interpretálta az eseményeket, ami sajnos a hivatalos történetírásból, és ezzel egyetemlegesen az oktatásból is kikopott, de mondhatnánk azt is, hogy tudatosan kikoptatták. E szerint a szemléletmód szerint a katonai erőfeszítések, az önfeláldozás, a becsület és a hűség azok az erények, amiket ki kell domborítani. Semmi sem ártott a módszerváltás óta annyit a magyar népléleknek, mint a “merjünk kicsik lenni” önfeladó gondolkozásmód, amely értelmetlennek, és öngyilkos vállalkozásnak bélyegzi a II. világháború egyik legfelemelőbb, és legmegindítóbb cselekményét.

Az előadás első felében azon könyvek lettek sorban bemutatva, amelyek a város ostromát, és a kitörést dolgozták fel. Vegyesen kerültek terítékre a komolyabb katonai szakirodalmak, és a túlélők visszaemlékezései. Ezután megkezdődött 71 éves időutazásunk, melynek keretében betekintést nyerhettünk Fővárosunk védelmének technikai részleteitől elkezdve, a személyes vonatkozású történeteken át, az ellenséges hazugságok áradatáig bezárólag minden fontos részletbe. Az előadás utolsó blokkjában a hallgatóság megismerkedhetett azokkal az erdők mélyén, és települések szélén található sírokkal, és emlékhelyekkel melyek a feledés homályába vesztek volna, ha nem lennének olyan fáradhatatlan kutatói a témának, mint előadónk is.

Ezúton is köszönjük Kalóznak az előadást!

– Pest megyei HVIM –