Egy nap a székely szabadságért – Marosvásárhelyen jártunk

IMG_6821

A Székely Szabadság Napján jártunk Marosvásárhelyen, hogy egyrészről kiálljunk a Kárpát-medencei magyarság önrendelkezése mellett, és természetesen itt is felhívjuk a figyelmet a Beke Istvánnal és Szőcs Zoltánnal szemben a mai napig tartó elképesztő eljárásra a román hatóságok részéről.

2012-ben hívta életre a Székely Nemzeti Tanács a Székely Szabadság Napját, így idén ötödik alkalommal gyűlt össze több ezer ember a Posta réten, ezen a katlan szerű helyen, hogy így álljanak ki a székely önrendelkezésért.

DSC_0258

Pest megyéből három vármegyés volt azon a buszon, amely a Csonka-országból utaztatta a marosvásárhelyi megmozdulásra a résztvevőket (a HVIM budapesti tagsága a Hősök terén volt jelen a társrendezvényen). Az éjszakai út nyugalomban és eseménytelenül telt, többen találgatták, vajon átjutunk-e egyáltalán a határon, mivel a román hatalom mostanában előszeretettel tiltja ki azokat a politikusokat és aktivistákat, akik nyíltan kiállnak Erdély magyarsága és annak érdekei mellett. Végül mindenki átjutott, némi bosszankodást legfeljebb a román csendőrség okozott a folyamatos ellenőrzéseivel.

DSC_0149
Névtelen

Csütörtök délelőtt már így is Marosvásárhelyen sétálgathattunk és alkalmunk volt megnézni a város nevezetességeit. „A székelyek fővárosa” tele van a Trianon előtti időszak gyönyörű épületeivel – a kontrasztot a román nemzet nagyjainak szinte mindenhol jelen lévő alkotásai nyújtják, a kommunizmus borzalmas építészeti stílusú házaival karöltve.

Helyi idő szerint négy órakor kezdődő rendezvényre kisebb-nagyobb csoportokban, de folyamatosan érkeztek az emberek. A csendőrség több áteresztő ponton engedte a helyszínre a megemlékezőket, ellenőrizték a zászlókat, molinókat. Végül nagyjából 2-3 ezer ember gyűlhetett össze, köztük a HVIM erdélyi tagjaival, akiket az odavezető úton folyamatos kontroll alatt tartottak a román rendőrök, többször is alaposan átkutatva járműveiket. A Beke István és Szőcs Zoltán melletti kiállást hirdető molinó és a HVIM budapesti transzparense mögött álltak a HVIM tagjai, akik több ezer szórólapot osztottak szét a megjelenteknek a „Beke ügy” kapcsán. A felszólalók között ott volt minden Erdélyben meghatározónak számító politikai szervezet szónoka, de felszólalt Tőkés László és Szabó Attila magyarországi parlamenti képviselő a Fidesz részéről is. A beszédeket mindenki kicsit egykedvűen hallgatta, egyedül az RMDSZ szónokába fojtotta bele a szót a tömeg fújjolása és tömeges árulózása, melyet örömmel konstatáltunk. Az erdélyi fiatalokat tömörítő szervezetek közös üzenetben adtak hangot Beke István, Szőcs Zoltán és a HVIM elleni vádak tarthatatlanságának. Fontos lenne azonban, ha nem csak a felszólalók, de a hallgatóság soraiban is lenne fiatal, mert szomorúan tapasztaltuk, hogy a huszonéveseket alig mozgatta meg ez a demonstráció. Erőtlen kiállás, évek vagy évtizedek óta puffogtatott sablonok, amelyeket talán már az sem veszi komolyan, aki mondja – csodálkozunk, ha a fiatal generációkat már nem érdekli a politika, nem érdekli Erdély és Székelyföld jövője? Ezen márpedig mindenképpen változtatni kell!

DSC_0296

DSC_0209
DSC_0265
DSC_0322
DSC_0725

A rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult, és mivel mindenki énekelt kivétel nélkül, így igen felemelő érzés volt a környező házakról visszaverődő visszhang közepette állni és énekelni. Sokáig kérdéses volt, hogy lesz-e felvonulás, és mivel erre a szervezőknek engedélyük volt, így a tömeg megindult a belváros felé. Rengetegen csatlakoztak a menethez, amely folyamatosan „autonómiát, autonómiát” skandálással, revíziós dalok éneklésével haladt a lezárt úton, de Marosvásárhely évszázados falai beleremegtek a „Székelyföld nem Románia” rigmusba éppúgy, mint a „lesz még Erdély Magyarországé” szövegű szurkolói nótába.

DSC_0344 IMG_6822 IMG_6844

A nem egészen egy órás felvonulás a Kultúrpalota előtt zárult, ahol a Székely Himnusz eléneklése jelentette a zárszót. Hamar szétszéledt a tömeg, negyed óra múlva már olyan volt, mintha mi sem történt volna.

Visszasétáltunk a buszunkhoz, kiértékeltük a napot, és máris úton voltunk Budapest felé. A magyar határőrök úgy érezték hazafelé, hogy nagyon elgémberedhettünk alvás közben, ezért leszállítottak mindenkit a járműről, átnézhessék a buszunkat, amíg az úti okmányainkat egyesével vissza nem adják jogos tulajdonosának.

WP_20160311_02_19_16_ProA mi vegzálásunkra már nem mindenkinek jutott energiája…

Reggel ötkor már Budapesten voltunk, hasznos tapasztalatokkal és összességében nagyon jó élményekkel gazdagabban. Ez a két napos út egy állomás volt abban a harcban, melyet meghurcolt székely bajtársainkért és persze Székelyföld, és a többi elszakított magyar önrendelkezéséért vívunk szerte a Kárpát-medencében, és amit addig folytatunk, amíg győzelmet nem aratunk!

– Pest megyei HVIM –