Pest megyei delegációnk szombaton Székesfehérvári szervezetünknél járt. A látogatás célja elhunyt társainkra való kegyeletteljes megemlékezés, majd délután egy közös csapatépítő volt.
Simon Péter és Kónyi-Kiss Domonkos azon elhunyt bajtársaink, akiket mozgalmunk saját halottainak tekint. Mindketten gigászi szerepet játszottak abban, hogy a 2006-ot követő években a Közép-Dunántúlon, de Kárpát-medence szinten egyaránt felépüljön Mozgalmunk, továbbá azzá válhasson, ami manapság oly’ mértékben szemet szúr a hatalomnak, hogy már a közösségi oldalakon is napi szinten cenzúráznak bennünket. Életüknek egy sajnálatos autóbaleset vetett véget 2010-ben. Rövid, ám annál siker teljesebb életük nem egy vármegyésnek szolgál példaként, nem kevesünknek adták meg a kezdeti motivációt a harchoz.
Sírjaiknál róttuk le tiszteletünket, ahogyan azt minden évben megtesszük, ahol a Szent Bibliából idézünk, bajtársi búcsúztatókat éneklünk, és hazánk védőszentjéhez, Szűz Máriához fohászkodunk, így téve mindenki előtt méltóvá a harcos hazafiak, bajtársaink emlékét.
Utolsó állomásunk a baleset helyszíne volt, ahol a kopjafánál ismét elhangzott a Magyar Hiszekegy, és többek között indulónk, melynek alapjául egy bizonyára többek számára ismert, második világháborús német katonadal szolgált.
A megemlékezések után egy kellemeset túráztunk. A kirándulásunk végállomása pedig vezetőnk, Barcsa-Turner Gábor birtoka volt, ahol a bográcsban megfőtt étel jóízű elfogyasztása mellett már vidámabb hangulatba kerültünk, és felkészültünk a délutáni csapatépítő megkezdésére. Pest megyei tagjaink is bekapcsolódtak a helyiek programjaiba. Mindenkinek be kellett számolnia arról, miként látja egyéni fejlettségét fizikai és szellemi szinten, miközben tanácstalanabbjaink ösztönző segítséget is kaptak felmerülő akadályaik leküzdésére.
Legvégül jövőbeni terveink egyeztettük, miután mi elbúcsúztunk bajtársainktól, akik számára a program még másnap is folytatódott.
