100 érdeklődő jelent meg az Identitesz és a Knights Templar International közös szervezésű konferenciáján, melynek célja Soros György kártékony tevékenységének bemutatása volt.

Az alábbiakban az Identitesz beszámolójának fele olvasható, majd Mozgalmunk alelnökének Incze Bélának a rendezvényen elhangzott beszéde. A teljes beszámoló a lenti hivatkozásra kattintva érhető el.

Stop Operation Soros: Beszámoló a nemzetközi budapesti konferenciáról

“Megközelítőleg száz érdeklődő jelenlétében zajlott le 2017. március 18-án a Stop Operation Soros – Konferencia a nyitott társadalom ellen című rendezvény a Magyarok Világszövetsége tulajdonában álló budapesti Magyarok Házában. Az Identitesz és a Knights Templar International közös szervezésű konferenciája a sajtó számára nyilvános volt, így számos hazai és külföldi orgánum képviseltette magát.

A rendezvény nemzetközi jellege szimbolikus kifejezése volt annak, hogy a Soros György nevével fémjelezhető – globálisan terjeszkedő – nyílt társadalmi akarat ellen nem elég nemzeti szinten, hanem európai összefogás által kell hadat üzenni a nemzettudat, a természetes identitás, a hagyományos társadalmi intézmények és az európai civilizáció védelmében.

A nemzetközi konferencia során nyolc hazai és külföldi felszólaló lépett a pulpitushoz: Nick Griffin, The Alliance for Peace & Freedom alelnöke és volt európai parlamenti képviselő (Egyesült Királyság); László Balázs, az Identitesz elnöke (Magyarország); Incze Béla, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alelnöke; Téglásy Imre, az Alfa Szövetség elnöke (Magyarország); Ljupcho Zlatev, a Stop Operation Soros civil kezdeményezés képviselője (Macedónia); Nyiri Szabolcs, az Identitesz elnökhelyettese (Magyarország); Angelo Baletta, a Forza Nuova vezetőségi tagja (Olaszország); valamint Ábrahám Barnabás, az Identitesz budapesti területi vezetője (Magyarország).”

A beszámoló második fele a hivatkozásra kattintva érhető el.

Incze Béla, Mozgalmunk alelnökének beszéde:

A liberálisok szeretnek azzal támadni minket, hogy összeesküvés elméleteket gyártunk és bűnbabokat keresünk. Általános szófordulat lett náluk a „sorosozás” és a napnál is világosabb, hogy ma itt bármilyen beszédek elhangozhatnak, bármilyen konszenzus születhet a különböző szervezetek képviselői közt, ők nem fognak eltérni a jól megszokott paneljeiktől. Csak, hogy érezzék a törődést meg kell, hogy jegyezzük, hogy alapvetően képtelenek is arra, hogy a tőlük megszokottól eltérő módon mutassák majd be ezt a konferenciát, hiszen, ha a politikailag korrekt gondolkozástól el kéne szakadniuk, akkor a valóság gyorsvonatként száguldana bele az arcukba és zúzná darabokra azt a rózsaszínű álomvilágot, amit legyártottak maguknak.

Lehet minket őrült elméletek gyártóinak és terjesztőinek nevezni, ezzel mindössze egyetlen probléma van. Nem mi állítjuk azt, hogy Soros György tevékenységével tudatosan aknázza alá és rombolja szét azokat az értékeket, amik megtartó erőként léphetnének fel a világ bármely pontján, hanem ő maga. 1998-ban jelent meg  A globális kapitalizmus válsága című könyve az USA-ban, egy évvel később pedig kiadták hazánkban is. Beszéljen most helyettünk Soros György. Aki ezek után is a világbéke élharcosát, a jótékonykodó öregurat látja majd benne, az vagy hazudik, vagy olyan mentális problémákkal küzd, amik értelmetlenné teszik, hogy a jövőben akár csak odafigyeljünk a véleményére.

„..Könyvem megírásának eredeti célja életfilozófiám ismertetése volt. Sikeres üzletemberként kerültem a köztudatba, később jótékonyságaim tettek híressé. Néha már úgy éreztem magam, mint egy hatalmas emésztőcsatorna: az egyik oldalon befelé áramlott a pénz, a másikon kifelé, holott a két fázis között bonyolult gondolati folyamatok zajlottak le…”

Itt még eltekintek a különösebb kommentártól, ezt a bekezdést inkább invokációképpen citáltam a hallgatóság elé. Lássuk hát, milyen bonyolult gondolati folyamatok zajlanak le Soros Györgyben:

„…Az emberek általában a pénztárcájukra szavaznak, és azt a törvénykezést propagálják, amelyik egyéni érdeküket szolgálja. … Az emberi élet legfontosabb területei, kezdve az erkölcsi értékektől a családi kapcsolatokon át, az esztétikai, szellemi teljesítményekig, ma már olyan, hogy a piac ezekre is ki akarja terjeszteni ideológiai birodalmát…”

Ebben a bekezdésben a mi drága jótevőnk arra világít rá, hogy a modern ember nem elvek, hanem anyagi érdekek mentén hoz döntéseket. Fel sem merül benne a közösségi szellem, csak és kizárólag az önös érdek. Sőt, érzéketlenséget mutat olyan lényeges kérdések iránt, amik a világ állapotát hivatottak meghatározni. Itt fel kell tennünk a kérdést, hogy miért? Ezt a legrövidebben azzal lehetne megválaszolni, hogy a világnézettelen tömegek korát éljük, akiknek mivel nincsenek sem szellemi, sem ideológiai, de még csak morális útjelzőik sem, a végtelenségig befolyásolhatóak. Azonban az a frontvonal, ahonnan az emberek döntő többsége kivonult, nem szűnt meg létezni. Hogy Soros terminológiáját használjuk, a szilárd és elvhű emberi minőség helyére betört piac ideológiai birodalma, ami milliók számára észrevétlenül gyártja le tömegtermékként a modern kor öngyilkos világnézetét, a világnézettelenséget.

És akkor szóljon ismét a mi Gyuri bácsink:

„…Mivel az emberek viselkedését nem a valóság irányítja, rendkívül könnyen lehet őket elméletekkel befolyásolni. Természeti jelenségek megítélésekor az elmélet akkor érvényes, ha visszaigazolást nyer. A társadalmi, politikai és gazdasági ügyekben a különböző nézetek viszont igazságérték nélkül is eredményesek lehetnek…”

Tudom, hogy ennek a fórumnak a keretei nem teszik lehetővé az aktív párbeszédet, így most csak költői kérdés formájában fordulok a jelenlévő liberális újságírókhoz: Na, akkor ki gyárt összeesküvés elméleteket? Ki hazudik?

Hatalmas tömegeket ráébreszteni arra, amit ebben a bekezdésben Soros bevall, két okból is lehetetlen. Az első technikai természetű. Egészen egyszerűen nem a mi befolyásunk alatt állnak azok a média felületek, amikkel egész társadalmakat lehetne megszólítani. A másik akadály megértéséhez Platón barlanghasonlatához kell nyúlnunk. Ha valaki láncra verve, egy barlangban éli le az életét, akkor az árnyak, amik beszűrődnek, a valóságot fogják jelenteni a számára. Egyének szemét körültekintő és fokozatos munkával fel lehet nyitni azzal, ha kivezetjük őket a fényre, de a tömeg egészen máshogy fog reagálni. Hamvas Béla a tömeget sátáni idiótának nevezi, és nem alaptalanul. A valóság bizony rendkívül félelmetes, mert mentes minden olyan hazugságtól, amiket az erőszak különféle formáival kényszerítettek a tömegre. A tömeg pedig nem fogja elhinni, még azt sem, amit a saját szemével lát. Rettegni fog tőle, és inkább visszamenekül a barlang mélyére, ahol igaz, hogy a valóság töredékeivel, vagy egyenesen hazugságokkal fog csak érintkezni, de azokkal nem kell megküzdenie.

És akkor ismét hallgassuk a világ jótevőjét:

„A jelöltek már régóta tudják, hogy nagyobb eséllyel választják meg őket, ha azt mondják, amit a választóik akarnak és nem azt, amit valójában gondolnak. Itt is a reflexív folyamatnak van jelentősége. A jelöltek betölthetik az ígéretek és a tettek közötti űrt. Közvélemény kutatásokat tartanak, célcsoportokat kérdeznek, annak felderítésére, mit akarnak hallani a választók és politikai üzeneteiket az ő vágyaik szerint formálják meg. Így jön létre a jelölt kijelentése és a szavazó vágya között valamilyen megfelelés. A polgárok így sohasem tesznek szert számukra megfelelő képviselőre. Ez odáig fajulhat, hogy a szavazókat már nem is érdekli, hogy az ő emberük tisztességes-e, hiszen bevett ismeret, hogy a képviselők is inkább az önérdekre próbálnak hatni és maguk is a saját érdekeiket képviselik. A folyamatot a pénz szerepe teljesíti ki, azok a képviselők kapnak elegendő pénzt a kampányukhoz, akik hajlandók egyes érdekek szószólóivá válni. A tisztességes elgondolások helyébe a politikai hirdetések lépnek, még jobban előtérbe helyezve a pénz szerepét, hiszen a hirdetésért is fizetni kell.”

Magyarországon utoljára 1945-ben volt egy olyan felelős személy, aki szétválasztotta az egyéni érdeket a nemzeti érdektől, sőt bevezetett egy olyan fogalmat, mely a legkifejezőbb ilyen téren: „A nemzet érdekének az akarata”. Őt nem sokkal később kivégezték. Ma már rendkívül nehéz lenne, sőt megkockáztatom, hogy lehetetlen olyan döntéshozó pozícióban lévő államférfit megnevezni, aki akár az élete árán is óvja ezt az elvet. Anélkül, hogy a társadalom bármely rétegét lenéznénk, tegyük fel a kérdést: mi szükség van közvélemény kutatásokra? Mi szükség van népszavazásra? Ki alkalmasabb egy szakpolitikai, vagy akár egy össznemzeti kérdés megválaszolására? Egy valóban felelős vezető, aki ráadásul a téma szakértője, vagy egy olyan tömeg, amely a végtelenségig befolyásolható reklámok és kampányok által? Ha a tömegekre van bízva egy ilyen horderejű kérdés eldöntése, születhet felelős döntés? Nem, hiszen a felelősség milliók közt oszlik meg. Azok a politikai vezetők, akik kisiklatták az elképzeléseket, felelősségre vonhatóak? Papírforma szerint igen, de a gyakorlati válaszadás lehetőségét hagyjuk meg Soros Györgynek:

„A korrupció mindig létezett, de a múltban legalább szégyellték miatta magukat az emberek és igyekeztek titokban tartani. Most viszont, amikor a profitszerzés morális kötelezettséggé nőtte ki magát, egyes politikusainknak rossz érzése támad, ha nem tudnak előnyt faragni pozíciójukból. Ezt személyesen is tapasztalom azokban az országokban, ahol alapítványokat működtetek.”

Magyarra lefordítva: Nem.
Rendkívül találó volt az a megjegyzés a regnáló Fidesz kormánnyal szemben, mely szerint nekik sikerült rendszerszintűvé tenniük a korrupciót. Egy hiba azért mégis van ebben a kijelentésben. Nem a Fidesz kormány emelte rendszerszintre a korrupciót, ők mindössze annyira pofátlanul művelik ezt a műfajt, hogy arra nehéz lenne szavakat találni. A korrupció nem más, mint a modern demokrácia működésének alapfeltétele. A korrupció nélkül egészen egyszerűen nem lenne képes egy ilyen rendszer működni, hiszen, ha kivesszük az elvhűséget, akkor valamit a helyére kell tenni. Ha nincsenek elvek, akkor nincs lojalitás sem, hiszen nincs mihez, de Soros György megválaszolja, hogy mi a motiváció: „a profitszerzés morális kötelezettsége”. Egy ilyen szófordulattal nem kevesebbet árul el Soros, minthogy mindent elvettek a társadalmaktól, amik nemesebbé tehették volna azokat. Lezárták annak a lehetőségét, hogy egy vertikum mentén emelkedhessenek vezetőik segedelmével, és ilyen viszonyok közt az lesz az „elit”, aki képes fenntartani egy horizontális tévelygést, de a többség egyértelműen zuhanni fog.

Milyen választ adhatunk minderre? Bedobhatjuk a lovak közé a gyeplőt, mondván, hogy a szekér a szakadék felé száguld, mi meg inkább gyújtsunk rá egy pipára, hiszen úgyis minden mindegy. Sok olyan embert ismerek, aki eljut arra a szintre, hogy megérti a problémát, és amint megérzi vállain annak súlyát, megretten tőle. Vagy visszamenekül Platón barlangjának a mélyére, vagy nihilistaként a pipáért nyúl. Mi viszont harcosoknak nevezzük magunkat, akiknek az a szent cél lebeg a szemük előtt, hogy lázadást szítsunk a modern világ ellen, majd a kor kihívásainak formailag megfelelő választ adva, kísérletet kívánunk tenni egy tartalmilag ősi igazság elterjesztésére. Veszélyt hordoz magában ez a küzdelem? Természetesen. Tönkretehetik az életünket? Szétrombolhatják az egzisztenciánkat? Természetesen. Előfordulhat, hogy börtönbe kerülünk, vagy akár az életünket is kockára kell tenni? Természetesen. Miért kell mégis szerveződnünk és csatarendbe sorakoznunk? A válaszadáshoz ismét Hamvas Béla szellemét idézem meg: „Mert az élet arra való, hogy nagy dolgoknak feláldozzák, egyébként semmi értelme.”

Incze Béla, HVIM alelnök

További képek a rendezvényről:



– Identitesz, HVIM –