A június negyedikei Trianon Felvonuláson főleg a tettek, a cselekvés fontosságára hívták fel a szónokok a figyelmet. Hogy nem a levegőbe beszéltek, azt jelzi, hogy a vasárnapi megmozdulás után négy nappal egy nagyobb csonka-országi küldöttség indult útnak az erdélyi tagszervezetek belső táborába.
A budapesti HVIM mellett a miskolciak, a székesfehérvári és a pécsi Vármegye tagjai keltek útra, ki csütörtökön, ki pedig pénteken. Összesen több, mint egy tucat csonka-országi vármegyés jelent meg, igaz, nem mindenki léphette át a gúnyhatárt. Barcsa-Turner Gábor HVIM társvezetőt ugyanis visszafordították a román határőrök, mint kiderült, még 2015-ben tiltották ki 5 évre a román hatóságok. Így is magas szinten képviseltük a Mozgalmat, hiszen Incze Béla és Kónyi-Kiss Botond alelnököknek is sikerült átlépniük a határt.
Jó hangulatban utaztunk Székelyföld szívébe, ahová mi, pestiek egy fehérvári és egy pécsi taggal kiegészülve már csütörtök este megérkeztünk.
Antifa szurkolói matrica korrigálva a Király-hágónál.
A Székelyvarságon található szállás elfoglalása után némi frissítő magunkhoz vétele közben készülődtünk a jól megérdemelt pihenőre.
Volt időnk kipihenni a hosszú utat, illetve egy kellemes ebéd elfogyasztása után a Gyilkos-tó és a Békás-szoros felé vettük az irányt.
Késődélután értünk vissza Varságra, ahová ekkor már az erdélyiek is szép számban érkeztek meg. Az este folyamán folyamatosan futottak be a Vármegyések, és kiváló hangulatban tölthettük el a napból hátralévő időt.
A szombatot egy kis tornával indítottuk, majd a reggeli elfogyasztása után a környéken kirándultunk.
Meglátogattuk Nyírő József regényeiből jól ismert Uz Bence sírját, a közeli kilátót és vízesést. Ez a kis kirándulás kiváló lehetőséget nyújtott a beszélgetésekre, a bajtársi kötelékek megerősítésére.
A táborba való visszaérkezés után Pataki Zoltán erdélyi vezető irányításával kezdődött meg a gyűlés, melynek keretében Incze Béla és Kónyi-Kis Botond alelnökök adták át a kemény mozgalmi munkáért járó Diploma Ferrum kitüntetést, az arra érdemes tagoknak.
Beke István és Szőcs Zoltán pedig Mozgalmunk legmagasabb kitüntetését, a Magyar Ellenállás díjat vehette át az ellenük irányuló koncepciós eljárás során tanúsított példaértékű magatartásuk elismeréseként.
A nap végén eskütétellel zárult a hivatalos program. Öröm látni, hogy miközben a román hatalom mindent megtesz Mozgalmunk erdélyi tagszervezeteinek ellehetetlenítése érdekében, addig vannak olyan makacs székelyek, akik nem hagyják megfélemlíteni magukat, és csak azért is folytatják a harcot.
Az este hátralévő részében kötetlenül nótázhattunk, beszélgethettünk a tábortűz mellett, a legkiválóbb székelyföldi nedűk társaságában…
Szimpatikus számodra a HVIM bajtársi közössége? Csatlakozz még ma! – toborzoiroda@hvim.hu
Vasárnap a többség ébredés után megindult hazafelé, mi azonban még egy napot eltöltöttünk Székelyföldön. Székelyudvarhely nevezetességeinek megtekintése után a Hargita csúcsának vettük az irányt.
A székelyudvarhelyi “vasszékelynél”.
December 1. utca egy kis korrekcióval.
A Madarasi-Hargita lenyűgöző, és nem csak a kilátás miatt. Természetesen ha már ott jártunk, leróttuk a kegyeletünket a Titkolt Ellenállás énekesének, Cseresznye Györgynek és a Debrecen vezérszurkolójának, Komáromi Gábornak a kopjafájánál. Mindketten pótolhatatlan űrt hagytak maguk után a nacionalista közösség táborában.
Mozgalmunk alelnöke, Incze Béla Cseresznye György kopjafájánál.
Lefelé sétálva a Hargitáról még reménykedtünk valamiben, amit napok óta szerettünk volna, de végül csalódnunk kellett. Nem láttunk medvét, de a gyönyörű táj kárpótolt minket.
Hétfőn kora reggeli ébredés, takarítás után hazafelé indultunk azzal a tudattal, hogy nem is olyan sokára, alig két hét múlva már a Felvidéki Magyar Szigeten van jelenésünk… Mi ugyanis ebben hiszünk, a tettekben, a cselekvésben, gúnyhatáron innen és túl, Fel a Győzelemre!
További képek az utazásunkról:
– Pest megyei HVIM –