Utazásunk elsődleges célja természetesen az volt, hogy ismét kezet szoríthassunk két bajtársunkkal, akiket igazságtalanul bebörtönzött, majd házi őrizetbe helyezett a román hatalom. Azonban, ha az ember Erdélybe, illetve Székelyföldre utazik, akkor nem teheti meg, hogy csak úgy elrobog olyan történelmi emlékek mellett, melyek egytől egyig dicső múltunk hírnökei.
Indulás előtt Budapesten. Ezúton is köszönjük a Lokálnak és minden egyéb kormánypárti médiának, hogy napokig ingyenreklámot biztosítottak nekünk.
Első állomásunk Nagyvárad volt, Mozgalmunk védőszentjének Szent Lászlónak városa, ahol Pest megyei delegációnkhoz baranyai és Fejér megyei bajtársaink is csatlakoztak. Mivel ott tartózkodásunkat sajnos keretek közé kellett szorítani, így csak a Székesegyház megtekintésére és a benne található Szent László Egyházművészeti Múzeum végigjárására jutott idő. Felemelő érzés volt a Székesegyház kertjén végigsétálni és látni, hogy a megszálló románoknak annyi jutott, hogy a játszótér hintája román trikolórra legyen mázolva, de minden szobor, minden épület, minden falra vésett dátum emlékeztet arra, hogy kik teremtettek igazi kultúrát ezen a vidéken.
Az egyházművészeti múzeumban – szűkös méretei ellenére – olyan ereklyéket láthat az ember, melyek évszázadokon keresztül élő szimbólumai voltak a magyarság keresztény hitének, nem egy szent tárgy pedig a mai napig betölti ezt a szerepet, hiszen római katolikus évkör adott napjain lekerül a biztonsági üveg a tárgyakról, hogy azok betölthessék szakrális szerepüket egy-egy szertartás keretében.
Vármegyésekként a legfontosabb ereklye, mely a múzeumban megtalálható lovagkirályunk, Szent László hermája, hiszen a harcos uralkodó Mozgalmunk védőszentje.
Lipták Tamás fővárosi és Incze Béla Pest megyei vezetők.
Nagyváradról Kolozsvár felé vezetett tovább utunk, de természetesen megálltunk friss levegőt szívni Erdély kapujában, a Királyhágón.
Sötétedett már, amikor Kolozsvárott leparkoltuk autóinkat és kezet szorítottunk helyi tagszervezetünk vezetőjével, aki egyben vendéglátónk is volt aznap este. Mátyás király városát már sötétben nézhettük meg, de így is életre szóló emlékeket vihetünk magunkkal.
Szent György legyőzi a sárkányt.
Emléktábla Mátyás király szülőházán.
Másnap elsőként Magyarléta fellegvárát tekintettük meg. A vár annak idején fontosabb szerepet töltött be, mint a közeli Kolozsvár, mert ez az erődítmény volt legközelebb a Budáról ebbe az irányba tartó kereskedelmi útvonalhoz. Sajnos csak a fellegvár romjai maradtak meg az utókor számára, azonban aki ellátogat ide, annak garantáljuk, hogy lélegzetelállító élményben lesz része.
Kolozsvári és budapesti vezetőnk.
Innen Kézdivásárhely felé vettük az irányt egy rövid pihenővel Orbán Balázs sírjánál, ahol az ebédünket is elfogyasztottuk.
Kézdivásárhelyi látogatásunk utazásunk egyik legfőbb célja volt, hiszen itt tölti jelen pillanatban is házi őrizetét két bajtársunk Szőcs Zoltán és Beke István. Kölcsönösen jelenthetjük ki, hogy a látogatás rengeteg erőt és energiát adott számunkra, ahhoz hogy folytathassuk harcunkat.
Beke István és Incze Béla.
Szőcs Zoltán és Incze Béla.
Az estét Vargyason zártuk, ahol erdővidéki tagszervezetünk vezetője látott minket vendégül. Másnap reggel indultunk is Setétpatakra, ahol székelyföldi tagszervezeteink összetartására került sor. A rendezvényen a vármegyések fociban és kötélhúzásban mérhették össze erejüket, majd egy gyűlésre került sor.
Az estét és egyben utazásunk lényegi részét pedig a hegyi patakban hűtött Igazi Csíki Sörrel zártuk.
Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani erdélyi és székelyföldi bajtársainknak a vendéglátásért, a kalauzolásokért és azért a mérhetetlen mennyiségű türelemért, ami a “pesti táposok” elviseléséhez szükségeltetett.
– Pest megyei HVIM –