Pest megyei csapatunk megtartotta őszi régiós összetartását. A jól megszokott Gödöllői-dombság helyett ezúttal a Budai-hegységet választottuk, így túránknak a “csúcshódítás” fantázianevet adtuk.

Mozgalmunk számára bizonyos tekintetben fontosabbak az ilyen belső rendezvények, mint a nyilvános események, hiszen ezek azok az alkalmak, amikor a tagság igazi közösséggé forr össze, mely képes ellenállni bármilyen külső támadásnak.

Hűvös őszi reggelen indultunk neki egynapos túránknak, melynek célja az volt, hogy két kilátót látogassunk meg a Budai-hegységben. Kiindulópontunk a libegő alsó állomása volt, mely után először a Hunyad-orom legnagyobb sziklájánál, a Szószéknél álltunk meg.

Rövid hegymenet után érkeztünk meg a Tündér-sziklához melyről 386 méteres magasságból tekinthetünk le a Fővárosra.

A Tündér-szikla után szélesebb és keskenyebb erdei utak váltogatták egymást. Ekkor már ragyogó napsütésben törtünk tovább a csúcs irányába.

Túránk elsődleges célja a János-hegy tetején magasodó Erzsébet-kilátó volt.

Mozgalmunk zászlaja így 527 méteres magasságban lobogott a kilátó tetején, mely Budapest legmagasabb pontja.

A hegyről való ereszkedés közben útba ejtettük az Átjáró-barlangot is.

Az ereszkedés után ismét felfelé vettük az irányt, amikor a Nagy-Hárs-hegyet vettük célba. A hegy tetején 454 méteren a Kaán Károly kilátó lábánál vertünk tábort.

Itt került sor arra az irányított beszélgetésre, melynek keretében mindenki beszámolt róla, hogy miként éli meg a mozgalmi tevékenységet, külön figyelmet fordítva a meghozott áldozatokra, és azoknak pozitív hozadékaira.

Ezek az események azok, melyekből erőt meríthetünk a harc folytatásához, hiszen láthatjuk, hogy mindannyian ugyanolyan problémákkal küzdünk, amikor összehangoljuk a mozgalmi tevékenységet a civil élet nyomasztó fojtogatásával, de ennek ellenére egyikünk sem adja fel. A közösen megélt kellemes pillanatok kovácsolnak minket baráti társasággá, de ha igazi eredményeket akarunk elérni, akkor ennél sokkal erősebb kohéziós erőt kell találnunk, melynek egyik alapja, hogy a nehéz helyzeteken átsegítjük egymást. Így forrunk össze egy közösséggé, és egy akarattá.

– Pest megyei HVIM –